A legnagyobb terrier

Az airedale a legnagyobb terrier a maga 58 centiméteres marmagasságával. Körülbelül 100 éve, az angliai Yorkshire grófságban alakították ki az ott megtalálható kutyákból, hogy megteremtsék a környék sajátosságaiból fakadó feladatok elvégzésére legalkalmasabb kutyafajtát.

Yorkshire grófság Aire folyója a 700 méter magas, legelőkkel tarkított Pennine hegységben ered, és egy szénben gazdag iparvidéken, az Aire völgyében folyik tovább, utolsó 60 kilométerén hajózhatóvá szélesedik, majd az Ouse-ba torkollik. Az itt élő bányászoknak, vadászoknak, birtokosoknak és állatkereskedőknek olyan kemény, ügyes és sokoldalú kutyára volt szükségük, melyet bármilyen célra alkalmazhattak, mely egyaránt volt kiváló vadász vízen és szárazon, a fácán mellett megfogta a patkányt is, sőt akár képes volt marhát is terelni. A fajta kialakítása során valószínűleg felhasználták az otterhoundot, a bullterriert, az Old English terriert, sőt talán a gordon szettert is, utóbbit a szőrszín és az apportkészség tökéletesítése végett. Az idő előrehaladtával az Aire völgyében egyre homogénebb lett a kutyaállomány, és a kialakulóban lévő, sokoldalú és megbízható új fajta egyre távolabbi tájakon is hívekre talált. Munkakutya mivolta miatt hívták egyszerűen „working terriernek” is vagy a kismérető, de akkoriban szintén dolgozó yorkshire terrierhez hasonlóan „waterside terriernek.” A grófságban fekvő Bingley városának nevét is viselte egy ideig a fajta, majd elsőként dr. Gordon Stadles bíró nevezte airedale terriernek 1878-ban.

1873-ban megalapították az Angol kennel Clubot és megnyitották a törzskönyvet. Az első kötet 600 oldalon 4027 kutyát regisztrált, de ebben még nem szerepelt az airedale terrier név. A fajta korabeli példányai ekkor még a drótszőrű terrierek egyikeként szerepeltek a „non-sporting” csoportban. Az Aire völgyében 1864-ben tartották az első kutyakiállítást, a Kheighly Agricultural Show keretében, külön osztállyal a „broken-haired” terriereknek. Itt szerepelt az airedale terrier is, de még waterside terrier néven. 1879-ben már a Bingley terrier elnevezés is előfordul. Ebben az évben egy elismert szaktekintély, Hugh Dalziel bírált Bingley város kiállításán, és ezt követően egy igen kiváló Bingley terrierről tudósított. Ez a publikáció felkeltette a fajta iránti általános érdeklődést. Az ezt követő néhány évben még több elnevezés használatos, a Kennel Club 1886-tól jegyzi törzskönyvében airedale terrierként a fajtát.

A korabeli kiállítási sztárok és tenyészkutyák közül is kiemelkedett egy kan, Airedale Jerry nevét, aki Ich. Warland Ditton keresztül közvetlenül megtalálható számtalan mai vonalban. A fajta igazi „ősatyja” valójában Jerry apja, Rattler, de fia nála is nagyobb hírnévre tett szert. Egy 1913-as leírás szerint Jerry nagy, erős csontozatú kutya volt, hosszú, típusos fejjel és kemény, drótos szőrzettel. Jerry volt Ch. Cholmondeley Briar apja is, akiről az első fajtaleírást készítették. Briar 170 első díjat nyert kiállítási karrierje során, melyet hat hónaposan kezdett. Ez a kutya nyerte a fajta első CC címét is.

Az Amerikai Egyesült Államokban már igen korán, az 1870-s évek végén megérkezett az első airedale terrier, Bruce, akit a jól ismert yorkshire-i kutyás, C.H. Mason vitt az Államokba